Felmérésekből tudjuk, hogy egy önéletrajz megtekintésére a munkaadók általában nem szánnak többet egy-két percnél (sok esetben még ennyit sem). Ennyi idő áll tehát rendelkezésre ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésüket, világos képet adjon tehetségéről, szakmai hátteréről és arról, hogy gazdagíthatná a munkáltatót.
A hatásos önéletrajz elkészítéséhez idő kell. Rendkívül fontos  összetevő a vizuális megjelenés, a bemutatás és az a szóhasználat, amit tapasztalatai és eredményei leírására fordít.

Nagyszerű szakmai hátterétől és a munkaadó által értékelendő tehetségétől függetlenül kudarcot vall, ha önéletrajzából nehéz megtalálni a tárgyhoz tartozó információkat, vagy elsiklik ezek felett az olvasó tekintete.

Ha „piacképes” termék akar lenni, fektessen be önmagába! Jó minőségű A4 méretű papírt használjon. Lehetőleg számítógépen készítse az önéletrajzot és kerülje a túl díszes betűtípusokat. A legjobb a Times New Roman vagy Arial típusok használata, hiszen ez a legelterjedtebb az irodai felhasználók között.
Mivel az a cél, hogy az üzenet gyorsan célba találjon, könnyítse meg az olvasó dolgát. Ügyeljen arra, hogy a sorok között kellő távolság legyen, használjon széles margókat, a legfontosabb információkat pedig félkövér vagy aláhúzott betűkkel emelje ki (de csak a valóban fontosakat).

Manapság gyakori, hogy fényképet is illesztünk az önéletrajzba (leggyakrabban annak felső részébe). Elgondolkodtató, amikor a munkáltatóval egy vidám, rövidnadrágban pózoló napszemüveges alak néz szembe. Ha már képet teszünk az önéletrajzba, akkor vegyük a fáradtságot és menjünk el egy fényképészhez, vagy kérjük meg társunkat, barátunkat, hogy külön erre a célra fényképezzen le bennünket. A legjobb egy az igazolvány képhez hasonló fénykép, illetve mellkép. A fényképezés előtt próbáljunk meg olyan pózt felvenni, mimikát alkalmazni, ami jellemző a megcélzott pozícióra. Ha értékesítői munkára pályázunk, olyan képet készíttessünk, ahol szimpátiával, mosollyal meggyőzzük a velünk szemben állót, hogy bennünket válasszon. A fotózásra elkísérhet bennünket valaki, aki asszisztálhat a képhez, hiszen egy számunkra ismerős emberre természetesebben mosolygunk.

Gyakran halljuk a tanácsot, hogy az ideális önéletrajz ne legyen hosszabb egy vagy két A4-es lapnál. Bár ez ésszerűen hangzik, nem kell feltétlenül ragaszkodni hozzá. Annyi lapot használjon fel, ahányra szüksége van az információ közléséhez, egy dologra azonban ügyeljen: ne untassa az olvasót. Ha a végső tervezet két oldalnál hosszabb, akkor érdemes elgondolkodni, nem írt-e túl sokat.

Bizonyos munkaköröknél elkerülhetetlen, hogy részletekbe bocsátkozzon, pl. kutatási publikációk, kitüntetések, stb. esetén. Ezeket ajánlatos mellékletként – vagy kísérőlevélben  megírva – csatolni, hogy a munkaadó elolvashassa, ha érdekli.

Természetesen nemcsak az fontos, hogy szemre jó benyomást keltsen az önéletrajz, hanem a tartalomnak is arról kell meggyőznie a munkaadót, hogy érdemes behívnia a jelöltet egy személyes találkozóra.
Nincs egyértelmű szabály, illetve előírás arra vonatkozóan, hogy egybefüggő szövegként, vagy felsorolásszerűen írja le önéletrajzát, azonban fontos, hogy aktív és sikeres korábbi munkatapasztalatokról számoljon be.

Az önéletrajzok írásánál elkövetett gyakori hibák egyike, hogy a jelölt előző munkahelyéről olyan részletességgel ír, mintha a munkaköri leírását adná meg, ezáltal olyan kimerítő részletekbe bocsátkozik, amelyek nem érdeklik a leendő munkáltatót.

Az önéletrajz olvasói nem szeretik, ha felesleges – nem a megpályázott munkakörhöz köthető – részletekkel terhelik, pl. referenciául szolgáló nevekkel, TAJ számmal, stb. Ilyen információk megadására csak a megbeszélés későbbi pontján lehet szükség. Ugyanígy a fizetési igény, vagy a korábbi munkahelyről való távozás oka is a majdani interjú tárgykörébe tartoznak.

Munkatapasztalatai leírásánál hangsúlyozza az elért eredményeket, szaktudását és feladatait. Ezeket érdemes számadatokkal is kiegészíteni, hogy az olvasó tiszta képet kapjon korábbi beosztásáról és az elért eredményekről.